A4-es lapot fogok, és a jármű, vagy mozgásfolyamat indulásakor a lap közepére helyezem a tollat vagy ceruzát, és amennyire lehetséges ellazítom a vállam, karom, és hagyom, hogy a jármű mozgása hasson. Rajzeszközben meghosszabbított karom összetett ingaként működik és pályája nyomot hagy a papíron. Megpróbálok teljesen a “véletlenre” hagyatkozni. Megpróbálom a bal agyfélteke munkáját kizárni.  Abban bízom, hogy a káoszban megjelenik egy rend, mégpedig egy olyan rend, ami sokkal összetettebb természetű, mint amit szavakkal, vagy egyszerű képletekkel meg tudnék fogalmazni, vagy amit tudatosan képes lennék létrehozni. Erre ráérezve azt hiszem egy idő után képes leszek produkálni hasonló rajzokat konkrét utazási szituációk  nélkül is, a lényegre, a rajzokban megnyilvánuló sajátos rendre figyelve. Látszólag tőlem függetlenül alakul a nyomhagyás folyamata, de ugyanakkor ez nagyon szubjektív is: egyrészt minden embernek van egy anatómiai felépítése, ami csak rá jellemző, a csukló, könyök, vállizületek hajlása fontos szerepet játszanak, és akaratlanul is, bizonyos mozgásokra csak rá jellemző módon reagál. Bármennyire nem akar, csakis rá jellemzően, másokkal összetéveszthetetlen módon képes írni, és csak így képes, ami azt mutatja, hogy az írásforma nem tudatos, sokkal inkább a tudattalan berkeiben gyökerezik. Nem mindegy természetesen az sem, hogy az adott időintervallumban mennyire képes ellazulni, mennyire lazán érinti a felületet. És valamennyire öntudatlanul is komponál. Egyrészt tehát a szubjektív reakciókból, illetve az út véletlenszerű, ugyanakkor objektív viszonyainak egymásra hatásából jön létre valamiféle eredmény. A különböző utakon, útminőségeken a rajzolat karaktere is változik. Más rajzolata van a macskaköves útnak, mint az autópályának, a közútnak, nagyon fontos tényező a sebesség. És persze a közlekedési eszköz, amin utazunk. (eddigi gyűjtésem autó, vonat, busz, szánkó és gyalogszer).  A kialakuló rajzolatoknak a legfeltűnőbb sajátossága, hogy a vonal hossza, vagy az elfoglalt terület nem arányos a megtett út hosszával. Nem euklideszi, nem lineáris logika szerint szerveződik. Természetesen a csomópontoknak sincs köze az úthálózat kereszteződéseihez. Sajátos erőközpontok jönnek létre. Sajátos gubancok, mindig más módon. Eddig minden rajz saját karakterrel bír.